VDSzSz

XV. Küldöttgyűlés: Halasi Zoltán a VDSzSz Szolidaritás elnöke!


A hathatós érdekvédelem és a bérfejlesztés mellett nagyon fontos átláthatóvá tenni szakszervezetünk és a VDSzSz Szövetség működését, hogy az minden tag számára követhető legyen! Támogatni kell nehéz élethelyzetbe került tagjainkat, hiszen kitől várhatnak segítséget, ha nem attól a szakszervezettől, ahova a tagdíjat fizetik?! Ennek érdekében a költségvetést is módosítanunk kell, amit természetesen egy következő Küldöttgyűlés elé fogunk terjeszteni. Tagjaink kedvezményes üdültetésének megteremtése egy újabb sarkalatos elem: a Mozdonyvezetők, Vasútüzemi Dolgozók Segélyező Egyesületével megkötött megállapodásunk óta eltelt hónapban a három üdülőben a kapacitás 99 százalékát lekötötték tagjaink! Ezt az utat folytatni kell, még több üdülővel kell megállapodnunk, hogy minél több tagunk pihenhesse ki családjával a vasúti munka fáradalmait! 

Sokkal szorosabbra kell fűzni a VDSzSz Szolidaritás tagsága és vezetése közti kapcsolatot, helyre kell állítani azt a bizalmat, amely az elmúlt időben megroppanni látszott. Ennek egyik eszköze a területi szervezetek megerősítése: olyan helyzetbe kell hozni őket, hogy saját térségükben hathatós érdekvédelmi munkát végezhessenek, és részt tudjanak venni a tagszervezésben. Hiszen egy szakszervezetnek elemi érdeke a gyarapodó tagság, amit csak közös, kitartó munkával lehet elérni! 

A napokban több, Általatok szervezett helyi rendezvényen is részt vehettem, ahol tagjaink kifejtették, milyen nagy szükség van ezekre a programokra, hiszen beszélgetve, egymást megismerve lehet csak igazi közösséggé kovácsolódni. Ebben a szellemben kell megújítanunk a VDSzSz Szolidaritást! 

Legfontosabb programpontjaim dióhéjban, a teljesség igénye nélkül a cikkben olvashatóak.

A cél: a VDSzSz Szolidaritás megújítása!
Ahhoz tartom magam, amit május 7-én a tagok és képviselőik, a küldöttek szavazatukkal már kinyilvánítottak: célom a VDSzSz Szolidaritás teljes megújítása! A múltban elért sikereket nem letagadva, hanem elismerve, az eredményeket megtartva, de 25 év után teljesen új utat kell járnia szakszervezetünknek! A tagokkal kell foglalkozni, a problémáikat kell megoldani, életkörülményeiket kell javítani. Élő közösséggé kell válnunk, és ennek érdekében közösen hozott döntésekre, megoldásokra van szükség - természetesen, egymás véleményének maximális tiszteletben tartásával!

Ami tűrhetetlen: az arrogancia!
A VDSzSz Szolidaritás elnökeként sem fogom eltűrni, hogy a MÁV Csoportnál egyes szolgálati vezetők azzal fenyegessék tagjainkat, hogy "nem muszáj itt dolgozni". 
Azt gondolom, hogy nekik sem muszáj mindenáron itt dolgozniuk, épp ezért személyesen fogok fellépni minden ilyen esetben.
A munkáltatói arroganciát, a lelki terrort minden szolgálati helyről száműzni kell. 
Azon kívül, hogy elfogadhatatlan és megengedhetetlen, nem csekély korlátoltságra is vallanak ezek a fenyegetőzések, hiszen a munkáltatónak nagyon sok idejébe és pénzébe kerül egy újfelvételes kiképzése – és ez az összes vasúti munkakörről elmondható.

A jövedelempolitikáról:
A MÁV Csoportnál a különböző pótlékok alapbéresítését helyes iránynak tartom, hiszen azokat a tételeket, amiket a munkáltató egyik jó pillanatában ad, azt bármikor vissza is veheti! Az alapbért azonban nagyon nehéz visszavenni, ráadásul erre jönnek a pótlékok, és a következő bérfejlesztés bázisát is képezi. A jövedelmeket fokozatosan kell emelni egy hosszútávú és kiszámítható program alapján, és a szakmai tagozatok által közösen kidolgozott alapbéresítést kell megvalósítani. Ez optimális esetben kiegészül a szolidaritás elvével: a Startnál társasági vezető ügyvivőként eltöltött évek alatt bebizonyosodott számomra, hogy adott munkavállalói csoportok jobban elfogadják, ha ma kimaradnak egy béremelésből, de biztosan tudják, hogy legközelebb már ők kerülnek sorra.

A helyi kis közösségek fontossága:
Meg kell erősítenia munkahelyi közösségeket, erre pedig a szakszervezetnek pénzt is kell áldoznia: el kell érni, hogy az emberek jól érezzék magukat a VDSzSz Szolidaritásban és a munkahelyükön! Erről is beszélek az alábbi, Záhonyban készült videón:

A szakszervezeti üdültetés fontossága:
Nagyon fontos az üdültetés is, főleg most, hogy 65 éves korig kell dolgozni. Szakszervezetünk feladata olyan helyzetbe hozni tagjainkat, hogy alkalmasak legyenek a munkavégzésre, és egészségesek maradjanak. Ehhez pedig meg kell teremteni a pihenés, a rekreáció feltételeit!
A május 7-8-i Küldöttgyűlés után megállapodást kötöttünk a Mozdonyvezetők, Vasútüzemi Dolgozók Segélyező Egyesületével, hogy a VDSzSz Szolidaritás tagjai valamivel több mint 2000 forint/fő/éj áron pihenhessenek az Egyesület balatonkenesei, egerszalóki és hajdúszoboszlói önköltséges üdülőiben! Természetesen, ezek az üdülők szakszervezetünk megújításának első lépését jelentik, bővíteni szeretnénk a kört, rengeteg munka vár még ránk! 
Minél több üdülővel kell együttműködnünk, az önellátótól a félpanziósig, ahol a szociálisan rászoruló tagjaink akár ingyen is kipihenhetik fáradalmaikat az év bármely hónapjában! Hosszútávon, szakszervezetünk anyagi megerősítése után, saját tulajdonú üdülő is szóba jöhet.


A VDSzSz Szolidaritáson belül működő szakmai tagozatokról:
Szakszervezetünknek vissza kell térnie a földre, és azokkal a problémákkal kell foglalkoznunk, amik a vasutasokat, tagjainkat feszítik! Startos társasági vezetőként rengeteget köszönhettem működő tagozatainknak, így a Kocsivizsgálói, valamint a Személyszállítási Utazói Tagozatnak. Tőlük tanultam, mennyire fontos a szakmai érdekek megjelenítése. Mindent sokkal korrektebben meg lehet beszélni, elkerülhetőek a félreértések, majd hazatérve mindenki pontos információkkal látja el a tagságot.
Az idő igazolta, hogy szakszervezetünkben jópár tagozatnak helye van, már csak a számukat kellene bővíteni a MÁV Csoport cégeinél! Az újabb tagozatok esetében is támaszkodni fogunk a szakmai csoportok véleményére. Hiszen én meg nem tudom mondani, hogy adott munkahelyen például a kocsivizsgálói munkát hogyan kell elvégezni: nem értek hozzá. Ezért Nektek kell megmondani, mit képviseljünk. Ezt meg is tesszük, ahogy eddig is törekedtünk rá!

A területi szervezetek, alapszervezetek megerősítése:
Amikor a tagokkal való kapcsolattartás, a tagság helyi érdekvédelme Budapesttől több száz kilométerre történik, akkor egy területi szervezetnél nem dolgozhat másfél ember! Munkám során nagymértékben szeretnék támaszkodni a területi szervezetekre. A tagtoborzás elsődleges: amennyivel nő a létszámunk, annyival több lehetőségünk is lesz. Ennek érdekében szervezőket is alkalmazni akarunk, akik a területi vezetőkkel egyeztetve járják majd az országot. Természetesen, a munkájukhoz szükséges feltételeket is biztosítanunk kell, ehhez pedig pénzre van szükség. Emiatt a VDSzSz Szövetség működését, finanszírozását is közösen újra kell gondolnunk!


A tagsággal való gyakori és rendszeres személyes kapcsolattartás:
A VDSzSz Szolidaritás vezetése számára nem csak azért nélkülözhetetlenek a gyakori és rendszeres találkozások a tagsággal, mert csak személyesen értesülhetnek olyan gondokról, amik helyben foglalkoztatják a vasutasokat, a tagságot, hanem mert különböző szolgálati helyeken igencsak eltérő problémák vannak. 
Sokkal szorosabb kapcsolatot kell ápolnunk a tagjainkkal, a vasutasokkal. Milliónyi munkavállalói csoport létezik, milliónyi különböző érdekkel: meg kell hallgatnunk őket, majd a munkavállalókkal közösen el kell döntenünk, mit tegyünk, merre menjünk. A lényeg, hogy ne mi találjuk ki, mi a jó nekik, hanem ők határozzák meg számunkra a követendő utat! Ez alapvető feladat a VDSzSz Szolidaritás megújítása során! Mitagadás, sok munka vár ránk.
Mindenhova el fogok menni, ahova meghívtok, és ahol probléma van, hogy tagjaink megfelelő képviseletet kapjanak, és kisebb-nagyobb gondjaikat mielőbb sikerüljön megoldani, megnyugtatóan rendezni!

A segélyezésről:
Természetesen, a szakszervezet egyik legfontosabb dolga képviselni a tagság érdekeit, hiszen a mai magyar valóságban nagyon lényeges a munkahely védelme, a jövedelem. De ez nem minden!
Krízishelyzetbe jutott tagtársainkon a közösségnek tudnia kell segíteni, ezért kell segélyezéssel foglalkoznunk. Gondoljunk csak arra, hogy kezdetben a szakszervezetek segélyezéssel is foglalkoztak, és erről 2015-ben sem szabad megfeledkezni. Persze, lehet mondani, hogy más időket élünk, de ettől még ezek az alapértékek ma is rendkívül fontosak. 

A korkedvezményes nyugdíjat elvették, nem ülhetünk tétlenül!
17 évig dolgoztam fordulószolgálatban, pontosan tudom, mit jelent nappal aludni, és mennyire felborul a bioritmus. A megszakítás nélküli munkarend esetén nagyon fontos szerepe van a rekreációnak, pláne most, hogy a korkedvezményes nyugdíj intézménye is megszűnt. 
Ezért különösen nagy hangsúlyt kell fektetni olyan programok kidolgozására, amivel ennek az áldatlan állapotnak az egészségügyi következményei mérsékelhetőek. Ez a mi dolgunk és felelősségünk, de szerencsére vannak jó példák. Ausztriában a nyugdíjkorhatárhoz közeledve csökkentik a havi kötelező munkaidőt – mindezt úgy, hogy az érintettek jövedelme ne csökkenjen jelentősen. Sok megoldás elképzelhető, ezek közül a legjobbat kell közösen megtalálnunk! Persze, a munkáltatók is tisztában vannak azzal a veszéllyel, hogy bizonyos életkor fölött a munkavállalók egy adott munkakör betöltésére már nem lesznek orvosilag alkalmasak.

A nemzetközi kapcsolatokról:
Fontos, hogy közös elhatározással a VDSzSz Szolidaritás nemzetközi kapcsolatait is átértékeljük, és a tagság érdekeinek rendeljük alá. Nem szigetelődhetünk el a nemzetközi színtéren, csak rajtunk múlik mennyit profitálunk belőle. Csak egy példa: nálunk pár éve elvették a szakszervezetek ellenőrzési jogosítványait. Megoldás lehet a német mobiFair meghonosítása hazánkban. Ezt a civil szervezetet a szakszervezet hozta létre, és munkája során már rengeteg szabálytalanságot derített fel - ezzel is hozzájárulva a vasúti ágazat munkáltatási körülményeinek javításához.

Szembenézni a tényekkel, mégha időnként fájnak is!
A VDSzSz Szolidaritást nem lehet megújítani anélkül, hogy ne nézzünk szembe a tényekkel: jelenleg vannak olyan vállalatok, ahol a munkavállalók érdekeit nem képviseljük eléggé. Mégpedig azért nem, mert csak alig vagyunk jelen ezeknél a társaságoknál! Sokkal-sokkal többet kell foglalkozni többek között a MÁV Létesítményüzemeltető és Vasútőr Kft. valamint a MÁV Szolgáltató Központ Zrt. munkavállalóival! Meggyőződésem, hogy a VDSzSz Szolidaritás csakis a tagság gyarapítása révén tud fejlődni, ehhez azonban vonzó, versenyképes szolgáltatásokra van szükség. 

Ezúton szeretném megköszönni a bátorító szavakat, a javaslatokat, amiket személyesen, telefonon vagy írásban kaptam Tőletek az elmúlt időben! Ötleteitekre a jövőben is számítok, és ne feledjétek: csak közös erővel, együtt tudjuk megújítani a VDSzSz Szolidaritást!


Névjegy:

Halasi Zoltán 1981-től 1998-ig forgalmi szolgálattevőként dolgozott Szécsény állomáson. Itt az országban az elsők között alapította meg társaival együtt a VDSzSz alapszervezetét 1989-ben, alig egy hónappal a VDSzSz megalakulása után.
Átfogó képpel rendelkezik a vasút működéséről. A pályavasút terén szerzett ismeretein kívül a MÁV korábbi Személyszállítási Üzletágát is kiismerte – olyannyira, hogy 2007-től vezeti a VDSzSz Szolidaritás MÁV-Start társasági szervezetét, jelenleg is a MÁV-Start Zrt. felügyelő bizottsági tagja. 1999 és 2012 között a Budapesti területi szervezet vezető ügyvivőjeként tett szert tapasztalatokra.

Egyéb feladatai mellett 2014. januárjától a VDSzSz Szolidaritás több projektjét – köztük egy EU által finanszírozottat – irányította sikerrel. 
2002-ben a Pécsi Tudományegyetem személyügyi szervező szakán előbb főiskolai, majd 2005-ben humán szervező szakon egyetemi diplomát szerzett.