VDSzSz

Közösségi élet: Három nap Erdélyben


Nekiveselkedtünk 2015 augusztus havának tizedik napján, és három álló napon át olyan utat jártunk be, mint a mesebeli székely legény – jártunk a föld mélyében... sétáltunk a Pokol tornácán... elszenesedett fatörzsek között csónakáztunk a Gyilkos tavon... a bátrabbak megmártóztak a „mélységesen mély, ménkű-sós" Medve-tó vizében....

Ahogy egyre beljebb vitt utunk Erdély gyönyörű vidékein, a szelíd lankák után festői szépségű hegyek-völgyek, szurdokok, kanyargó szerpentinek következtek. Hosszú volt az út, de az állandó hangulatfelelősöknek és a lenyűgöző látványnak köszönhetően hamar elrepült. Délután már 120 méter mélyen, a parajdi sóbánya tekintélyt parancsoló belmagasságú termeinek hűvösében, és a földalatti kápolna szelíd félhomályában szusszanhattunk nagyokat, ajánlottan minél mélyebben, tekintettel a gyógyító sós levegőre, no meg a föld alatti buszmegállóhoz oda-vissza vezető lépcsősor hatására is...

„Fáradt lábunk" estére már Farkaslakán, a szállásunkon pihentettük. Az út túloldalán fekvő parkban, a gyönyörű faragású székelykapus, hatalmas fenyőktől hűs templomkert szomszédságában, két öreg cserfa között a nagy író, Tamási Áron alussza örök álmát, végakarata szerint.


Másnap újra úton, fenyveseken, székelykapus falvakon át, irány a Békás-patak völgye, a természetes átjáró Erdély és Moldova között. A Békás-szoros a Keleti Kárpátok legszebb szurdokvölgye, részei a Pokol kapuja, a Pokol tornáca, a Pokol torka, de az égbetörő csúcsok között mégis az Oltárkő - tetején hatalmas kereszttel - uralja a völgyet...

Másfél kilométeres sétánk alatt – beleszédülve a nyaktekergetésbe – hol a sziklák közt rohanó patak festői medrét, hol a szédítő magasságot, hol a minden apró repedésbe beköltöző, előtörő élet eleven zöldjét, apró virágait csodáltuk. Meg persze a bazársort, ahol erdélyi székelyek és moldovai románok árulják sokszínű tarkaságban szemet gyönyörködtető, javarészt kézműves portékáikat.

Innen a Hagymás-hegységbe, Erdély egyik legszebb tavához, a Gyilkos-tóhoz vitt utunk. A vízből kiálló megfeketedett fenyőtörzsek a tó keletkezése óta állnak úgy, ahogyan a földcsuszamlás annak idején letarolta őket. A legenda szerint baljóslatú neve onnan ered, hogy egy nyáj és a terelő juhászok is halálukat lelték születésekor, és a földindulás egy szerelméhez holtáig hű székely leány fohászának köszönhető, az ő szépséges zöld szemének színe tükröződik a tó vizében, ha belenézünk... Visszaútban nem hagyhattuk ki Korond bazársorát. Ki-ki kedvére tobzódhatott a fazekas remekművek, a hímzett szőttesek látványában.

Az este újra Farkaslakán talált bennünket. A mozgalmas nap után a fáradtság senkivel nem bírt el, az elszántabbak kora hajnalig múlatták az időt, Rácz Sanyi - örökös mókamesterünk, és igazán kellemes hangú, énekes kedvű csapattársaink társaságában.

Harmadnap korán indultunk a Görgényi havasok alá, Szovátára, a világ legnagyobb heliotermikus tavához. A tó 1875-ben keletkezett a sókarszton, egy búvópatak beszakadása után. A székely szemnek nem ritka látvány a kiterített medvebőr, s mivel alakja erre hajaz, innen kapta a nevét: Medve-tó. Sótartalma olyan magas, hogy a kevésbé úszni tudó máshol azért kalimpál, hogy fennmaradjon, itt meg azért, hogy benn maradhasson a vízben. Olyan érzés, mintha minduntalan ki akarna vetni magából a néhol majd' húsz méteres mélység.

A hazavezető út újra elvitt székely falvak, sötét fenyvesek között, gyors folyású hegyi patakok-folyók fölött, tekergő szerpentineken. Látvány, amivel nem lehet betelni, érzés, ami megfogalmazhatatlan... Lassan a szürkeségbe vesznek, majd dombbá szelídülnek a hegyek... szemünk még belekapaszkodik a látványukba... letűnt idők néma tanúi Isten veletek, viszontlátásra!

Köszönetünk a VDSzSz Szolidaritás Záhony Területi Szervezetének a szervezésért és az anyagi támogatásért!

Papp Hajni